Halász Feri a debreceni buliról: “Sajnos előfordul, hogy az influenzát én sem tudom elkerülni és betegen kell színpadra állnom. Mivel a torkom már eléggé megedződött az emúlt 19 évben, és követem az ilyenkor megszokott protokollt, vagyis semmi bulizás, elég alvás, vitaminok, mézes tea, gyulladáscsökkentők, sok folyadék, ezért eddig mindig meg tudtam birkózni az ilyen helyzetekkel. A pénteki miskolci koncert rendben le is ment. Aztán jött a sokk. A debreceni hangbeálláson semmi hang nem jött ki a torkomon. Mivel a közönség jelentős része eddigre már feltehetően úton volt, ezért nem akartunk senkit sem cserben hagyni azzal, hogy lemondjuk a koncertet. Azt a döntést hoztuk meg, hogy próbáljuk meg minden lehetséges eszközzel megmenteni az estét. Az összes patikában elérhető gyógyszert beszereztük, de sajnos ebben a helyzetben már ez sem volt elég. Szerencsére a segítségünkre sietett Dr. Szerze Péter, aki megállapította, hogy tüszős mandulagyulladásom van, akut gégegyulladásom és a légcsövem is rossz állapotban van. Egy megoldást tudott javasolni. Intravénásan kaptam szteroidos gyulladáscsökkentőt tőle. Ez nagyjából 90-120 perc alatt kezd el hatni, de már csak 1 óránk volt a kezdésig. Fél órát csúsztattunk a kezdésen, és abban maradtunk, hogy meglátjuk mi lesz...
Ha van pokoli helyzet egy énekes számára a színpadon, akkor az mindenképpen az, ha egy ép hang nem jön ki a torkán. Az első pár dal sajnos így ment le. És akkor valami csodálatos dolog történt... Teljesen megértettük volna, ha a közönség csalódottan elindul a kijárat felé, de nem így történt. Olyan hangerővel üvöltötték a szövegeket, hogy ők lettek a leghangosabb közönség a Roncsbár történetében. Nem vicc, igazoltan 116 decibelt mutatott a mérőműszer. :-) Közben elkezdett hatni a gyógyszer és, ha közel sem teljesen, de visszatért a hangom, és valami elképesztően jó hangulatú bulizásba csapott át az este. Karrierem egyik legfelemelőbb színpadi momentuma volt azt megtapasztalni, hogy milyen lojális, megértő és jófej módon kezelte a közönségünk ezt a helyzetet. Végtelenül BÜSZKÉK VAGYUNK RÁTOK. Örök hálánk ezért az estéért! Nagy köszi a Dokinak + a Depi és Roncsstábnak!